Mennyi idő kell betegség után, hogy visszajöjjön a futóforma?

A maratoni felkészülés hosszú, kihívásokkal teli program. Eltökélten gyűjtjük a kilométereket és néha (sokszor) kicsit belehalunk a tempófutásokba. Mindez azért, hogy a verseny napján elérhessük a hónapokkal korábban megfogalmazott céljainkat. A célok általában acélosak. Akkor is kapaszkodni kell értük, ha minden rendben ment a felkészülés során és tökéletes állapotban állunk rajthoz. Mi történik akkor, ha nem megy minden simán? Mennyi kiesést jelent az edzésmunkában és milyen hatással van a teljesítményre egy nem várt betegség?

Ez a bejegyzés is szigorúan szubjektív, a saját tapasztalataim megosztása. Hasonló cipőben járó futóknak írtam le viszonyítási alapként. Természetesen egyénenként és  betegség fajtánként eltérő eredmények születhetnek.

Felkészülés téli maratonra

A remekül sikerült őszi privát maratonom után elkezdtem a felkészülést a január 11-i Gútai Vízkereszt maratonra. Szerettem volna versenykörülmények között maxra futni a távot. Várdai Zoli irányításával szépen peregtek a kilométerekben gazdag hetek. A felkészülés alatt ott motozott bennem, hogy január elején közel sem lesznek olyan ideálisak a körülmények, mint egy őszi futásnál. Ezért még jobb formába kell kerülnöm, hogy sikerüljön javítani az őszi eredményemen. Csak le ne betegedjek!

Szimpla megfázás

Körülöttem a családban jöttek mentek a betegségek én pedig büszkén húztam ki magam, hogy az edzettség lepattintja rólam a nyavajákat. Aztán persze jött a kiábrándító valóság. Sajnos nem vagyok sérthetetlen. Öt héttel a verseny előtt egy necces szituáció ledöntött a lábamról.

December 7-én egy nap alatt két olyan helyzetbe kerültem, amiben jéggé fagytak a lábaim. A második egyébként ártalmatlannak tűnt. Küszöb koncertre mentünk a családdal. Fűtött tér volt, de a lábamra húzott a cúg. Másnap már éreztem, hogy kapar a torkom és hogy nem jó felé haladnak a dolgok. Még kimentem a hétvégi hosszúra (25 km) aztán másnapra végem volt, mint a botnak. Láz nélküli torokfájás, rossz közérzet, gyengeség majd abbahagyhatatlan köhögés. Egész héten feküdtem és próbáltam minél gyorsabban regenerálódni, hogy kevés nap essen ki a felkészülésből. Nem sikerült. Általában egy hét alatt megy át rajtam a megfázás, most sem volt másképp.

Egy héten keresztül nulla edzésmunkát végeztem. Amint jobban éreztem magam, kimerészkedtem laza átmozgató kocogásokra.

Első hét a betegség után

December 17-én kedden, egy hét kihagyás után mentem ki újra futni. Óvatosan 30-40 perceket kocogtam gyalázatosan rossz pulzus-tempó értékekkel. Nagyjából 30 másodpercet esett vissza a tempóm a betegség hatására.

Nem gondoltam, hogy ekkora mértékű lesz a visszaesés és sajnos ahogy teltek a napok, nem igazán éreztem fejlődést. Minden futás nehéz volt. Gyenge voltam és ritmustalan. Hogyan lesz ebből heteken belül erős maraton? Gondolom sehogy. A betegség utáni első hét futásai nagyon erőtlenek voltak. A hétvégén aztán megcsillant egy kis reménysugár. Szombaton futottam 10 km-et lazán. A tempóm nem volt jó, de már nem éreztem azt a bágyadt gyengeséget, ami jellemezte a korábbi edzéseimet. A tempóból elveszett 30 másodpercből is visszajött kb. a fele.

A visszatérő héten 38 kilométert futottam. A leghosszabb futás 14 km volt.

Második hét a betegség után

A teljes leállás utáni második héten már jobb érzésekkel mentem ki futni. Ekkor az időjárás keserítette meg a kedvemet. Rendre erős, hideg szélben kellett kimennem edzeni. A szelet nagyon nem szeretem, de Gútán szinte mindig fúj a szél a Vág partján, úgyhogy a mentális felkészülés részének tekintettem a zord körülményeket. A tempót tekintve a 30 mp visszaesésből ezen a héten visszajött átlagosan 20 mp. Hétvégén újra futottam hosszút (25km).

A második héten összesen 63 km-et futottam. A leghosszabb edzés 25 km volt.

Harmadik hét a betegség után

A harmadik héten mentem tovább a laza alap állóképességi edzésekkel és szépen lassan futásról-futásra javult a pulzus-tempó értékem. Szombaton egy visszafogott 8 kilométer volt kiírva. Ezen végre újra olyan ezrek jöttek, mint a megfázás előtt.

Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik, hogy megérkeztem. Ezek szerint egy hét napos megfázásos kihagyás után még három hét kellett ahhoz, hogy visszadolgozzam magam a betegség előtti szintre. A maratonig egy hét van hátra. Érdekes tapasztalás lesz, hogy ilyen előzményekkel túl tudom-e szárnyalni az ősszel teljesített időt.

A harmadik héten 52 km-et futottam. A leghosszabb edzés 14 km volt.