Privát maraton a Ráckevei Duna-parton – „verseny” beszámoló
Előzmények – minden évben egy maraton
2013-óta minden évben futok legalább egy maratont. Abban az évben sikerült először teljesítenem a távot és motiváló mondásnak tűnt, hogy minden évben megismételjem. Amikor aktívan edzésben vagyok, akkor ez abszolút nem okoz gondot, de volt már, amikor eléggé megúszósra vettem a figurát. 2020 után kicsit elveszett a motiváció ráadásul belekezdtünk egy véget nem érőnek tűnő tetőcserébe úgyhogy háttérbe szorult a futás. 2022-ben egyet fizet kettőt kap alapon pipáltam ki az éves maraton teljesítést. Egész évben alig mozogtam, majd rövid rákészüléssel 2022 decemberének elején lefutottam a távot. Majd ugyanennek a felkészülésnek a farvízén behúztam 2023 januárjában is egyet, így egy hónapon belül letudtam két évet.
Idén nyáron újra érezni kezdtem a hívást. Ismét rendszeressé váltak a futások. Kicsit komolyabban kezdtem venni a felkészülést. Még fénykoromban 2016 novemberében voltam egy teljesítménydiagnosztika felmérésen. Gondoltam ideje megismételni, lássam mennyit változtak a dolgok. Erről írok majd egy külön bejegyzést. A mostani témához annyiban kapcsolódik a felmérés, hogy ennek kapcsán kezdtem el augusztustól személyre szabottan edzővel dolgozni. Volt korábban is pár próbálkozásom, de valahogy mindig megrekedtem a tömegben. Hiába volt személyre szabottnak hirdetve egy edzésterv, gyakorlatilag sosem valósult meg kétirányú kommunikáció. Ráadásul időközben beiskoláztam magam és eléggé jól elboldogultam az edzéstervezéssel magamnak, úgyhogy már nem éreztem a külsős edző hiányát.
Edző a fedélzeten
Aztán úgy alakult, hogy mégis tettem egy próbát és bő három hónapja Várdai Zoltán írja ki az edzéseket. Inspiráló megtapasztalni egy másfajta szemléletet. Nálam sokkal tapasztaltabb (hiszen egyszerre sok-sok futó tapasztalatával szembesül) és szigorúbb (olyan edzéseket is kiír, amiket első ránézésre nem lehet megfutni, aztán kiderül, hogy mégis). Zoli irányításával elképesztően nagy iramban jött vissza a már elfeledett formám. Látványosan fejlődtem és most ott tartok, hogy korábban már elengedett álmokat ráncigálok elő valahonnan nagyon mélyről és kezdem elhinni, hogy még meg tudom valósítani őket.
Az együttműködés kezdetén meg kellett fogalmaznom a középtávú céljaimat. Az alap mondásom az volt, hogy ősszel fussak egy piknikusabb maratont (hogy meglegyen az idei teljesítés) majd jövő év elején fussak egy olyat, amin odateszek mindent, amim van. Most novemberben jött el a piknikus maraton ideje. Az októberi pesti maraton után nem bővelkedik a versenynaptár őszi maratonokban (egy szimpatikusat találtam a Tisza-tó partján, de az pont egybe esett Matyi fiam szalagavatójával). Ezért úgy terveztem, hogy a kedvenc versenyem pályáján fogok futni, de privátban, just for fun. A ráckevei Kis-Duna Maraton minden áprilisban várja a futókat. Az edzéseimet mindig a maratoni pálya egy szakaszán futom, minden „bokor, nevét is, virágát is tudom”, ráadásul nem kell utaznom érte. Annyi csavart vittem a futásba, hogy a tavaszi Kis-Duna Maraton irányát megfordítottam és most ősszel visszafelé indultam el rajta.
A célok megfogalmazása
Eredetileg (augusztusban) azt terveztem, hogy lazán, jólesően futom majd meg. Időközben viszont olyan jól alakultak az edzéseim, hogy újraterveztem és már úgy szólt a cél, hogy tudatosan, erősen, de nem maxra futom végig. Két nappal a maraton előtt aztán Zoli elküldte a tempótervet. Mint oly sokszor a felkészülés során megint azt hittem, hogy ezt nem tudom megfutni, aztán ismét kiderült, hogy nincs igazam, mert végül is simán meglett.
Pulzusra vagy tempóra?
A korábbi maratonoknál mindig nagyon figyeltem arra, hogy ne fussam el az elejét, ezért nem tempócélt, hanem pulzust határoztam meg magamnak. Általában a 3-as zóna teteje volt a max, ameddig felengedhettem a pulzust. Beálltam erre a pulzusra és nem törődve a lassulással következetesen tartottam. Aztán 32 km környékén elengedtem a gyeplőt és engedtem a lovakat száguldani. Nagyon nagy érzés, amikor a verseny utolsó negyedében érzed még az erőt. 20-30 másodpercet gyorsulsz és sorra hagyod le azokat, akik sorra hagytak le nemsokkal korábban.
Tempóra
Zoli első ránézésre ettől eltérő stratégiát vázolt fel. Erős kezdés, tervezett lassulás, majd a végén újra mindent bele. Hat szakaszra osztotta a távot és minden szakaszhoz kiírta a tervezett tempót. Az első hét kilométeren 4:34 utána hét kilométerenként nagyjából 6-7 másodperc lassulás egészen 5:00 tempóig. Az utolsó hét kilin újra erős tempó (4:40). Be voltam tojva a 4:30 körüli kezdéstől, de végül kiderült, hogy gond nélkül ment. Érdekes volt a futás után visszanézni a pulzus adatokat (közben egyáltalán nem néztem). A pulzus gyakorlatilag ugyanúgy alakult, mint ahogyan régebben futottam a versenyeket. 3-as zóna teteje, majd a végén fel a küszöbig. Nem maxra futottam, így nem mentem a küszöb fölé.
Frissítés maratonra
A nyári és őszi futások nagy tanulsága volt, hogy még jobban oda kell figyelnem a frissítésre. Erre a futásra teljesen új frissítési tervet készítettem. Erről részletesen írtam ebben a bejegyzésben. A lényeg, hogy több szénhidrát, több folyadék, több nátrium. Ebből adódóan eléggé feladatos lett a futás. Minimum két kilométerenként volt valami frissítés, néha még sűrűbben. Több mint 3 liter folyadékot fogyasztottam. Nem tudtam volna így végig menni, ha nincs hozzá segítségem.
„Társam az úton tizenkét angyal…”
Idézhetném a méltán ismeretlen Persze! zenekar sorait, de nekem csak egy angyali türelmű segítőm volt. Posta Attila barátom szép futókarrierjét lezárta egy régen elhanyagolt térdsérülésből eredő végzetes porckopás. Attila is teljesített több maratont, futott hatórás versenyt. Párosban még dobogóra is álltunk Szegeden a remek URH hatórás versenyen. Jó ideje kerékpárra váltott és amikor hallotta, hogy egyedül tervezek maratont futni, felajánlotta a segítségét (vagy én provokáltam ki, már nem emlékszem pontosan, de nem kellett nagyon nógatni).
Előkészületek
A maraton előtt igyekeztem minden nap jót aludni és játszottam a szénhidrát feltöltéssel is. Hétfő-szerdán szénhidrát csökkentett étrenden voltam. Sok zöldség, hús, tojás, minimális Ch. Csütörtök este és pénteken egész nap viszont toltam a szénhidrátot, ahogy bírtam (palacsinta, tészták, mézeskalács…). Szombat reggelre erősnek és kipihentnek éreztem magam. Ráadásul az időjárás is fantasztikus volt, éreztem, hogy élmény lesz ez a nap.
A futás
November 9-én, szombaton rajtoltam Ráckeve belvárosában. Aki volt már nálunk a Kis-Duna Maratonon tudja, hogy a rajtzóna lent van a Duna-parton. Szombaton viszont piac van a sétányon, úgyhogy ott ilyenkor max. 9:00-ás tempóval lehet haladni a tömegben. A rajtot ezért áthelyeztem a Szent Imre Katolikus Iskola előtti Duna-partról az utcafrontra. Attilával átbeszéltük a frissítést. Kicsit megrettent, hogy több dolga lesz, mint nekem. Elöl-hátul kosaras bicajjal jött kísérni. Hátul két kólásüvegben 2 liter Izone és 2 liter víz, futómellény vész esetére, száraz ruha a célba érés utánra. Elöl a gélek, a sótabi, wc papír, két puhaflaska (az egyik izós, a másik vizes) és egy tölcsér a töltögetéshez.
Meglepően könnyű kezdet
9:30-kor jöjjön, aminek jönnie kell, rajt. Az órám folyamatosan mutatta a tempómat a tervezetthez viszonyítva. Szerencsére nagyon hamar bementem a tervezett 4:34 alá és különösebb erőlködés nélkül ott is maradtam. Sorra jöttek a 4:31-es kilométerek. Attila tekert előttem. Néha megállt, ha a rázkódástól kiugrott valami a kosarából, de amikor szükség volt rá mindig ott volt mellettem.
Különösebb esemény nélkül haladtam az ismerős terepen, a gát mellett. Jöttek a hét kilométerenkénti tempó váltások. Éreztem, hogy a pulzusom rendben van, ezért megtehettem, hogy a tervezett tempótartomány gyorsabb oldalát céloztam meg és néha még 1-2 másodperccel annál is gyorsabban haladtam.
Bársonyon futnak perceim
Összefolytak a kilométerek. Nem kellett gondolkoznom. Nem nézelődtem. Koncentrált voltam végig. Attila szólt, ha frissíteni kellett, rábíztam magam. Hamar leértünk Tassra. Kifutottam a Csepel-sziget déli csúcsához, egy pillantással nyugtáztam, hogy ugyanúgy folyik össze a Kis-Duna és a Duna, ahogyan szokott, aztán már fordultam is tovább. A Tassi-zsilipen átkelve kifutottam a Csepel-szigetről. Itt a Kis-Duna Maraton útvonalától eltérően hosszan elfutottam a Tassi bekötőúton és vissza. Ez az oda-vissza szakasz váltotta ki a Ráckeve belvárosában futandó 2 kilométert. Mivel most privátban futottam, nem volt lezárva a kedvemért a főutca. Piacnapon nem akartam útátkelésekkel és járdán csapatással kísérteni a sorsot, ezért egy kis forgalmú szakaszon letudtam a városi kör távját.
Komolyodik a helyzet
30 kilométerig könnyed, jó mozgással jutottam el. Folyamatosan lassultam, de mindig egy kicsit jobb voltam, mint a tervezet. Ezután már kezdtem érezni a távolságot a lábamban. Rövidült a lépésem és az utolsó 12 kilométeren már meg kellett dolgozni a haladásért. Szerencsére nem csúsztam át erőlködésbe, végig komfortzónán belül haladtam. Valahol 27 környékén elkezdett sajogni a bal térdem. Ezzel a lábammal volt már gondom korábban és többek között emiatt vagyok bizonytalan abban, hogy tervezzek-e még hosszabb távokat. Végül a fájdalom ahogyan jött úgy el is tűnt. Pár kilométeren volt csak kísérőm, aztán megunta.
Befutó
Az utolsó 7 kilométeren újra fokozni kellett a tempót. Ebből az utolsó kettőre 4 perces ezrek voltak elő irányozva, amin már korábban is mosolyogtam. Végül 4:26 lett helyette.
Klasszikus befutóm nem volt. Fogalmam sem volt, hogy hol jelzi majd az órám a célt. Azt tudtam, hogy nem kell átfutnom a hídon és nem kell az éppen pakoló piaci árusok között vágtatnom 4:26-al. Végül szerencsésen a híd lábánál ért véget a táv a ráckevei Rózsakertben (Itt állnak most nagyméretű tablókon, állandó kültéri tárlatként a nagyszerű Szimonidesz Hajnalka János Vitéz illusztrációi).
Furcsa volt, hogy több mint három óra zakatolás után egyet csippan az órám és meg kell állnom. Mivel nagyon jó, szenvedésmentes futás volt, nem vártam kínlódva a végét. Így viszont nem is volt nagy katarzisom. Megálltam, megnéztem az órám. 3 perccel jobb, mint a tervezett idő. Na ez már igencsak örömteli dolog. Összeölelkeztem Attilával (nagyon nagy része volt a sikeres futásban), néztem a Ráckevei Dunát, sütött rám a Nap. Boldog voltam.
Következő erőpróba január 11-én a szokásos Vízkereszt Maraton a felvidéki Gútán.
