11 év nyoma a futón – Két maratoni futás összehasonlítása
11 év nyoma a futón – Két maratoni futás összehasonlítása
Tempó, frissítés, taktika
Múlt szombaton elképesztően jól sikerült a privátban futott maratonom. Felkészült voltam és szerencsém is volt (ragyogó idő). A részletekről írtam már korábban. A remek futás után eszembe jutott az első maratoni teljesítésem. 2013-ban életre szóló élmény volt, hogy behúztam a 42,2 kilométert. Elfáradós, hibázós, mosolygós, szenvedős, katartikus futás volt. Olyan, amit aztán hetekig babusgatsz magadban és nem akarod elengedni. A feldolgozás része volt, hogy grafikonra vittem a futás részleteit. Most eszembe jutott ez a grafikon és kiváncsiságból kiegészítettem a mostani maratonom görbéjével. Érdekes volt szembesülni vele, mi változott 11 év alatt.
Hasonlóságok
A pálya
2013. októberében a budapesti maratonnal egy időben rajtoltam el Ráckevén. A pesti maraton azért érdekes, mert oda terveztem az első ilyen hosszú futásomat, de megdöbbentően soknak tűnt a 20 ezer forintos nevezési díj. Így maradtam magamnak. Kinéztem egy jó hosszú kört a Duna-parton a Tassi-zsilipig, majd azon átkelve vissza a városba (ebből lett aztán a Kis-Duna Maraton). Az első és a legutóbbi 42,2 kilométerem ugyanazon a pályán vitt végig. A mostaniban volt annyi csavar, hogy ellenkező irányba indultam.
Kerékpáros segítő
Az első alkalommal feleségem segített a teljesítésben. Tündi tekert velem és hozta a frissítést. Most is volt segítőm, Posta Attila vállalta el a nem mindig hálás feladatot.
Különbségek
Edzettség
2013-ban egyéves futómúlttal vágtam bele a teljesítésbe. Sokkal edzetlenebb voltam, mint most. Igazából nem nagyon emlékszem rá, hogy maratoni felkészülés címén milyen edzéseket raktam össze magamnak, de biztosan sok volt benne a sötétben tapogatózás. Azóta sokat fejlődtem edzéstervezésben, de a legnagyobb változás, hogy 3 hónapja nem én írom ki a futásaimat, hanem edző segíti a fejlődést. Várdai Zoli nagyszerű munkát végezve épített fel erre a futásra.
Felszerelés
Picit tudatosabban szerzem be a futóruházatot és a cipőt is azóta. Sokáig Saucony-ban futottam. Remek cipő, nagyon szerettem. Sok-sok év után, ahogy nőttek a távok, váltottam Hokára. Nagyon bevállt, 6-7 éve ezt használom. Ruházatban a pamut pólót és pulcsit lecseréltem technikai anyagokra és alulra is spéci futónadrágot húzok a mackónaci helyett.
A futások nyomonkövetésére pedig 2017-től kezdve már futóórát használok nem a telefonomat.
Frissítés
Az edzettség mellett az alapvetően eltérő frissítésnek is köszönhető, hogy a grafikonon látható vonalak ennyiben eltérnek egymástól. 2013-ban nem volt frissítési tervem. Tündi hozott vizet, talán valami csokiféleséget, energiaitalt – másra nagyon nem emlékszem. Azért azt tudtam, hogy frissítés nélkül nem mehetek végig, de a tápolás ütemezését elnézve, nagyon ad hoc módon történt az energiapótlás.
Ellenben a mostani futással, amikor is nagyon átgondolt, precízen összerakott és következetesen betartott frissítési tervvel indultam el. Érdekes, hogy amíg 2013-ban féltávig 3 alkalommal frissítettem, 2024-ben ugyanezen a távon 13-szor vittem be folyadékot és tápanyagot a szervezetbe.
Érdekes megfigyelni a 2013-as futás tempógörbéjén, hogy 25 kilométerig viszonylag egyenletes az átlag sebességem, utána viszont nekimentem a maratoni falnak. A „dagonya” jelzésű szakasz a Makádi Ezüstpart gátján vezet visszafelé. A Kis-Duna Maratonon ezt a részt nagyon szokták szeretni a futók, mert esélyes, hogy itt pár kilométeren keresztül kapnak egy kis szembeszelet. 2013-ban a töltéskorona még nem volt aszfaltozva. Épp akkor folytak a munkálatok. Tehát a gát teteje munkagépekkel már le volt gyalulva, de még nem került rá a szilárd burkolat. Ezáltal vendégmarasztalóan mély sár alakult ki. Olyan sár, amiben bicajjal nem is lehetett tekerni. Szegény Tündi küzdött vele rendesen. Sok megállással, tolással jutott túl ezen a részen. Én közben futva picit jobban tudtam haladni, de annyira megviselt lelkileg, hogy megjelöltem magamnak a szakaszt az akkori beszámolómban.
Szerintem abba a tudatba próbáltam kapaszkodni, hogy csak a sár miatt kezdtem brutálisan lassulni. Ez persze nem igaz. Sár nélkül is ugyanígy nézne ki a görbém. Elfogyott az erő. Keményen megdolgoztam a hátralévő részen a célbaérésért és elképesztően nagy élmény volt végre visszaérni Ráckevére és beesni a célba.
Az is érdekes, hogy korábban a frissítések egyértelműen nyomott hagytak a tempón. Megálltam, iszogattam, eszegettem… Az idei maratonnál ilyen kiugrásokat nem lehet felfedezni. A frissítés menet közben, tempó csökkenés nélkül történt.
Jó volt szembesülni azzal, hogy nem múlt el nyomtalanul ez a 11 év. Nem csak a barázdák lettek mélyebbek az arcomon, hanem sokat tanulva és dolgozva, tapasztaltabb, fittebb lettem.
